Tévhitek Giuliettáról

Összegyűjtöttem jónéhány tévhitet, amit nagyrészt magyar nyelven megjelent, szerény színvonalú írásokban lehet olvasni Giuliettáról - vagy éppen tájékozatlan emberektől lehet lépten-nyomon hallani.

Valószínűleg a tévedések nagy része azért keletkezett, mert Masináról viszonylag kevés a magyar nyelvű sajtóanyag, emiatt sok író, és elemző kénytelen volt a fantáziájára hagyatkozni, mellesleg a szerepeivel azonosítják a színésznőt. Fellinit gyakran félreértik, valótlan dolgokat magyaráznak a filmjeibe, mellesleg az olasz, francia, és egyéb bulvárlapok is alaposan kiforgatták a Fellini házaspár magánéletét.
 

Ezekre a tévhitekre ugyan már valamelyest utaltam a portál egyes részein, nem is mondok sok újat, de gondoltam, nem árt „egy csokorba kötni” az áttekinthetőség kedvéért, hisz nem jó, ha terjed a valótlanság:


 

„Giulietta sosem folytatott színészi tanulmányokat” – Ez nem így van. Ugyan a Drámai Művészetek Akadémiája (Olasz Színművészet Egyetem) helyett, szülei kérésére az Olasz Bölcsészkarra járt, de emellett behatóan  foglalkozott a színjátszással. Nagynénje öt éves korától különféle ágú művészeti tanfolyamokra járatta, tizenéves kora óta színpadon szerepel. Az tény, hogy inkább őstehetség volt, mint elemző-tudományos színésznő, de menet közben magas szinten kiművelte magát. Színész diplomára azért nem került sor, mivel a háború közben nehéz lett volna elvégezni; utána meg sorra kapta a szerepeket, díjakat, kitüntetéseket.

„Fellini csinált belőle színésznőt” – Tévedés. Már megismerkedésük előtt is elismerték színészi tehetségét, számos színházi szerepet eljátszott, Masina neve már ekkor is jól csengett szakmai berkekben. Azt, hogy mi lett volna belőle Fellini nélkül, csak találgatni lehet, tény, hogy az ő filmjeiben lett világsztár, de tehetségét sok más, nem Fellini által készült filmekben is bebizonyította.

„Masina mindössze néhány filmben játszott, nem volt igazi színésznő, csak vendég volt a filmvásznon” – Nem éppen. Való igaz, hogy sokkal több filmszerepet is elvállalhatott volna, az élete utolsó két évtizedében valóban egy kézen meg lehet számolni a filmjeit – de a maga harminckét filmjével azért nem panaszkodhat. Ugyan mindössze tíz filmben játszott abszolút főszerepet  –  ami a tehetségéhez képest valóban kevés – viszont ezek a szerepek változatosak, és nagyszerűek, Gelsomina, és Cabiria a filmtörténet legjellegzetesebb alakjai. Masina nem a mennyiség, inkább a minőség sztárja, szinte sosem vállalt rangon aluli produkcióban szerepet. Ne felejtsük, nincs kis szerep, csak kis színész, számos mellékszerepben, és epizódszerepben is sikerült maradandót alkotnia. Szívből szerette a szakmáját, ízig-vérig színésznő volt.

„Gelsomina és Zampano kettőse Giulietta, és Federico kapcsolatát mutatja be” – szerencsére nem ilyen tragikus a helyzet. Giulietta szerint Gelsomina Federico alteregoja, ő a rendező gyermeki, kiszolgáltatott énje, a tiszta lap, amire a világ kegyetlensége ír. Zampano egy kicsit Giulietta alteregoja – persze erősen túlozva. A Fellini házaspár kapcsolatában – ahogy minden párnál - voltak konfliktusok, de Fellini szerencsére nem ütötte-verte Masinát, és Masina sem terrorizálta férjét.

„Giulietta Masina önmagát játszotta a Júlia és a szellemekben” – Ellenkezőleg. Számos tévhit a Júlia és a szellemek félremagyarázása miatt keletkezett. Ez volt az a szerep, amire Giulietta nem szívesen emlékszik vissza, végig az volt a meggyőződése, hogy a szerep koncepciója hibás. Nem egy nő, hanem egy férfi gondolatai vezetik Giulietta Boldrinit. A figurát ellenszenvesnek, és szánalmasnak találta, elmondása szerint nem szereti ezeket a kiszolgáltatott, befásult, régimódi asszonytípusokat. Ugyan volt egypár valóban megtörtént motívum a filmben, de mint karakter, teljesen más volt a valódi Giulietta - szinte minden helyzetben mást tett volna, mint a film „hősnője”.

„Giulietta egy visszafogott, igénytelen, puritán nő volt”  – Megint csak a Júlia és a szellemek „áldásos” hatása. Ugyan Giulietta a magánéletben sem öltözködött túl feltűnően – hiszen Fellini (érdekes módon) nem kedvelte a nagyasszonyos ruhatárat -  de mindig ápoltan, jó ízléssel hordott csinos, nőies, időnként kissé extravagáns ruhákat – nagy kalapot, óriás napszemüveget, kockás sálat. Mivel gyakran járta a várost inkognitóban, testőr nélkül, időnként lekapták a paparazzo-k egyszerű, nagyon hétköznapias ruhákban, sima, hátrafésült frizurával, smink nélkül – de TV felvételkor, hivatalos helyeken mindig elegánsan, kisestélyiben, vagy ízléses olasz kosztümben mutatkozott. Kifejezetten szeretett öltözködni, gyűjtötte a szép, nőies, jó minőségű ruhákat, és a dekoratív ékszereket.

„Fellini bohém volt, és életvidám, Giulietta szomorú, csöndes, magányos nő volt” – Ennek pont az ellenkezője igaz. Giulietta maga volt az életöröm, a nyitottság, imádta a társaságot, az utazást, a bohém légkört. Fellini szintén szerette a szokatlan, bohém légkört, az érdekes embereket, de Giuliettánál sokkal inkább befelé fordulóbb, csendesebb volt. A Júlia és a szellemek háziasszonya valamennyire Fellini alteregoja volt - női változatban.

„Giulietta buzgó katolikus volt, Fellini megrögzött istentagadó” – Nem egészen. Giuliettának volt egy mélyről jövő istenhite, szerette a szép, régi templomokat – ahogy Fellini is – de saját bevallása szerint nem kedvelte a klérus lefojtó, élvezeteket tiltó tanításait, nem hitt el mindent, amit az egyház dogmaként hirdetett, a bigottságot elítélte. Inkább szabadgondolkodó volt, mint a szó szoros értelmében buzgó katolikus, szerette a spiritualitást (az egyház tiltja), az okkult dolgokat, szimpatizált a Buddhizmussal is.  Sok babonában hitt, magát kissé boszorkánynak tartotta a különleges látnoki képességei miatt. Ugyan nem bírálta olyan hevesen a katolicizmus egyes tanításait, mint a férje, de nagyjából hasonlóan gondolkodtak vallásügyben.
Fellini egyáltalán nem volt ateista – ez is egy nagy tévhit, gyakran lehet ilyen véleményt hallani - nem lázított a katolicizmus ellen, csupán reformálni akart – ő is mélyen istentudó volt, csak nem bigott módon.

„Giulietta egy félénk, gátlásos, alázatos nő volt”- megint csak a filmszerepeivel azonosítják. Gelsominával ellentétben egy karakán, erős egyéniség volt, apró, kislányos alkata, erős drámai vénája miatt gyakran kapott kiszolgáltatott, ártatlanul szenvedő, társadalom perifériáján élő nőalakokat. Masina csupán annyira volt félénk, amennyi minden átlagemberre jellemző. Az arcán nagyon meglátszottak az érzelmei - még a magánéletben is, emiatt tünhetett időnként kissé riadtnak a fotósok kereszttüzében,  de inkább érzékeny volt, mint félénk. Semmi komoly kommunikációs problémája nem volt, kifejezetten merész -  mai szóhasználattal élve - vagány nő volt. Egyébként, aki ismeri a könyörtelen művészvilágot, annak világos, hogy egy gátlásos, gyönge ember nem tud  benne érvényesülni, pláne, ilyen hatalmas sikereket elérni, amit Masina elért. Egy Gelsomina szerű egyéniséget már az első lépéseknél letaposnak.

„Fellini mellett Giulietta kiszolgáltatott, szenvedő mártírként élt, megbocsátó, szelíd mosollyal, hűségesen várta haza csapodár férjét” – ez szép kis tragikus - romantikus elképzelés (Megint csak a Júlia és a szellemek…), főleg a (volt) szocialista blokkban terjedt el ez a könnyzacskókat nem kímélő imázs - de egyáltalán nem ült. Masina mindíg is meredeken tagadta.  Sosem hagyta magát elnyomni, nemcsak az erőteljes, temperamentumos egyénisége miatt, hanem mert egyenrangú művészek is voltak. Ahogyan férje, ő is ragyogó karriert futott be, neki is számtalan hódolója volt, időnként élt is a nyitott házasság nyújtotta alkalmakkal. Semmi sem indokolta, hogy megalázkodjon párja előtt, és méltatlan, kiszolgáltatott kapcsolatban éljen. Számtalan neves színész, és jól szituált férfi udvarolt Giuliettának, komoly házassági ajánlatokat is kapott, egyáltalán nem volt sajnálatra méltó. Fellini mindig is tiszelte, megbecsülte feleségét. Semmi külső körülmény sem kényszerítette őket, hogy együtt legyenek – kizárólag a szerelem, ami kölcsönös volt.
 

 „Giulietta egy ártatlan, naiv, gyermekien tiszta nő volt" - negyed igazság. Valóban volt benne gyemeki báj, ha kellett, ártatlan, szűzies szerepeket is megdöbbentően hitelesen eljátszott - bár igazából a karakteres, erőteljes, nyers, kissé romlott nőalakok képezték a fő profilját. Az ártatlan, angyalszerű, védelemre szoruló  imázs valószínűleg Fellini interjúi alapján alakult ki: mindíg úgy beszélt Masináról, mint egy tiszta, védelemre szoruló kis verébről - valószínűleg azért, mert ilyennek akarta látni. Fellini egyébként nem csak feleségéről, de más nőkről is úgy beszélt, mint tiszta, ártatlan lényekről (pl. akár Marilyn Monroe, Cicciolina) valószínűleg ez volt az ideálja. Holott Masina kifejezetten dinamikus, kacér, szarkasztikus humorú jelenség volt. Ha kellett, nagyon is meg tudta magát védeni - egyes ismerősei szerint időnként kifejezetten harcias volt. A naivság nem volt rá jellemző, két lábbal állt a földön, maga volt a megfontolt gyakorlatiasság, és határozottság. Az Országúton világsikere után valószínű, a sajtó, a média úgy látta jónak, hogy Giuliettát "nebántsvirágnak", "lelencnek", "ártatlan, kiszolgáltatott feleségnek" adja el a nagyobb siker érdekében, hiszen a nagyközönség elvárta a színésznőtől a Gelsominás imázst.
 

„Giulietta aszexuális színésznő volt, alakításaiból hiányzik a női csáberő, nem véletlen, hogy Fellini állandóan csalta" - az ilyen vélemény elkövetőjéről csak találgatni lehet, hogy rosszindulat, irígység, butaság, tájékozatlanság, vagy valamilyen nyakatekert erkölcsi piedesztára emelés (jobb esetben) vezérli. Magyarországon főleg a naiv, bohócos szerepei ismertek: az Országútonban egy szellemi fogyatékos, szerencsétlen lényt játszik, akiből hiányzik a másodlagos nemi jelleg - de alakításán így is átsüt a nőiesség, a vonzerő. Cabiria is inkább mókás clown volt, mint vamp. A bohócok eleve nemtelen figurák. (Gondoljunk csak Charlie Chaplin komikus figurájára - noha a színész nagy nőcsábász volt a magánéletben, a keménykalapos bohócfigura korántsem volt vágykeltő) A többi alakításaiból viszont kifejezetten sugárzik a szexualitás - ahogy az az életben is - feltűnő külsődleges eszközök nélkül is kifejezetten érzéki jelenség volt - nem véletlenül játszott kilencven százalékban prostituáltakat. Valószínűleg az erősen szexorientált Fellini sem díjazott volna ötven éven keresztül egy prűd, hűvös feleséget.

„A szerencsétlen, ágrólszakadt Masinát Fellini emelte magához” – ez a legenda az Országúton sikere után terjedt el az egyszerű nép körében, akik Gelsominával azonosították a színésznőt. Ha ismerjük Giulietta életútját, csak mosolyogni lehet ezen a butaságon. A fiatal Giulietta kifejezetten jó partinak számított, hiszen az őt nevelő, jól szituált nagynénje mindennel elhalmozta, emellett kezdő színésznőként nagy sikere volt. Családja mind tanult, és magasan művelt emberekből állt. A fiatal Fellini igencsak szépreményű tehetség volt, de egyszerű, nem túl iskolázott családból származott, számára nagy kitüntetés volt, hogy a tőle sokkal arisztokratikusabb Giulietta párjául fogadta.

„Fellini kizárólag a telt idomú nőket szerette, Masinát csak megtűrte” – Gonosz, alaptalan  pletyka. Fellini filmjeiben nem csak tonnányi ősanyákat, de cérnavékony intellektueleket, magas, és alacsony nőket, szépeket, és csúnyákat, okosakat, és butákat egyaránt láthatunk – tulajdonképpen minden nőtípus érdekelte. Fellini első látásra beleszeretett az alacsony, kislányos alkatú Giuliettába, és tökéletesen meg volt elégedve a külsejével, egy életen át kitartott mellette, és a legnagyobb szeretettel, elismeréssel nyilatkozott róla.

„Giulietta csúnyácska, sosem volt vonzó, dekoratív nő” – A sajtó gyakran élcelődött Masina külsején, noha formás alakja, bájos arca, kifejező nagy szeme, kecses mozgása érdekesen gyönyörűvé tette. Ugyan a szépség relatív, ízlés dolga, de aki ilyet állít, valószínűleg csak pár filmszerep után ítélkezik. Giuliettát a nagyközönség főleg Gelsominával azonosítja – később az imázsa is erre épült; a bohócos, szürreális szerepekre, a társadalom perifériáján élő bizarr  emberekre. Ellenben Giulietta – ha nem is volt divatikon, de gyönyörű is tudott lenni, ha akart. Rendkívül fotogén volt, sok fotón bebizonyítja, hogy nem csak clown, hanem dekoratív, csábító nő is. Julien Duviver a Műselyemlány c. filmben Marilyn Monroe-hoz hasonlítja, a rendező szerint Giuliettának szexbomba szerepeket kellett volna kapnia, férjét pedig féltékenységgel vádolta. Masinának minden adottsága megvolt, hogy szexszimbólum legyen, hiszen arányos alakú, formás, pikánsan szép arcú nő volt, de abban a korban másfajta szépség volt a divat, a klasszikus, szabályos, szobor szerű nagyasszonyok futottak. Ráadásul Masina túl tehetséges volt ahhoz, hogy beálljon a plasztikhölgyek közé, minden jó szerepet elvállalt, széptől a bizarrig.

„Giulietta törpenövésű volt" - Sokan úgy írnak róla, mint bizarr törpéről, villogó szemű koboldról, egyesek nem emberi magasságúnak gondolják, noha a maga 156 centijével kifejezetten egészséges méretű volt, csak a közel két méteres Fellini, és az elmaradhatatlan óriásnők mellett tűnt túl alacsonynak.

„Giulietta, és Federico látszatházasságban éltek, karrierjük érdekében üzleti megfontolásból” – szörnyű bulvárhazugság. Egyesek hivatkoznak arra a megfigyelésre, hogy Masinának, és Fellini-nek külön szobája volt – de ez sem ül teljesen. Giulietta erős dohányos volt, Fellini az utolsó harminc évében leszokott róla - érthetően zavarta a füst, emiatt Giulietta külön dohányzószobát rendezett be. Végig egy ágyban aludt a házaspár. Hozzá kell tenni, Fellininek volt egy olyan betegsége, hogy csupán pár órát aludt – sőt, előfordult, hogy hetekig semmit sem pihent, csak forgolódott, járkált éjjel – emiatt néha megesett, hogy Masina kénytelen volt egyedül aludni. De ettől még nem kell kihűlt házasságra következtetni, minden rendbe volt köztük szerelmi téren.

„Giulietta butuska, nagyon egyszerű nő volt" - ez a vélemény is a hiteles szerepformálásainak köszönhető. A "buta lány" már-már a védjegye volt, remekül alakította őket, de kifejezetten magas IQ-val rendelkezett, mellékesen egyetemi diplomája is volt, ami a negyvenes években ritkaságnak számított a nők körében.

„Giulietta a filozófia doktora volt" - ez meg a másik véglet. Irodalmi diplomája van, sosem szerette a filozófiát. Megtévesző, hogy Olaszországban "dottore" fokozatot kap minden diplomás, de nincs PHD fokozata.

„Giulietta alteregoja Luisa (Anouk Aimée) volt a 8 és 1/2 - ben" - Szó sincs erről. Tullio Kezich szerint nem Giulietta volt a modellje, inkább óvatos idealizálásnak tekinthető - egyébként Luisa sem öltözködési módban, sem stílusban nem hasonlít Masinára - kitalált szereplő - csupán annyi hasonlóság van köztük, hogy ő is egy rendező ( Guido) felesége. Ugyanez vonatkozik a Nine c. musical Luisájára. Masina nem kedvelte, ha férje a magánéletét tergeti ki a filmvásznon, ezért nemigen találkozunk alteregoival - kivétel talán a Nők városa c. Fellini film; a feleség alakja hasonlít rá (Elena - Anna Prucnal), persze igencsak szemtelen módon karikírozott változatban.

„Giulietta ihlette az Édes Élet Emmáját" - nem igaz, lásd, mint fönt, Fellini egy őrült, szerelmével zaklató hölgyikéről mintázta, akit alig tudott lerázni.

„Masina a férjéért élt, mint rendező-feleség lett ismert" - Féligazság. Tény, hogy élt-halt Felliniért (és viszont), de önmagában a "csak feleség" szerepkör nem elégítette ki, fontos volt számára, hogy elfoglalhassa magát, főként színésznőként, vagy egyéb társadalmi munkával. Mindezt úgy próbálta összegyeztetni, hogy Fellinit ne hanyagolja el, feleségként, munkatársként, és barátként mindíg a rendelkezésére állt, ha kellett. Emiatt ritkán vállalt külföldi munkát. Egyébként Fellini nélkül is híres, és elismert volt, bár nevük szorosan összekapcsolódik.

„Masina számításból maradt Fellinivel" - Ez is gyakran olvasható, gonosz pletyka. Szó nincs róla - a Cabiria éjszakái után mindössze két filmet forgatott férjével, évtizedes szünetekkel - némi túlzással azt lehet mondani, hogy Fellini ezután inkább hátráltatta a karrierjét, hiszen sok külfüldi útról, számos ígéretes filmszerepről lebeszélte, hogy maga mellett tudhassa szeretett feleségét.  Ráadásul ott voltak a konkurens rendezők: Antonioni, Germi - hába ajánlottak főszerepet Giuliettának, Fellini szakmai féltékenysége közbeszólt. Utólsó évtizedeikben Fellini neve sokkal inkább forgalomba volt, mint Masináé, hiszen folyamatosan forgatott, míg Masina ritkán állt felvevőgép elé - emiatt kissé "másodhegedűs" szerepbe kényszerült a színésznő - óriási nevet szerző férje mellett. De saját bevallása szerint nem bánta. Egyébként, ha Fellinivel készítettek intetjút, dokumentumfilmet, könyvet, szándékosan háttérbe vonult - maximum pár mondat, két perces intejú erejéig mutatta meg magát.
 

„Giulietta belehalt férje elvesztésébe, elemésztette a bánat" - negyed igazság. Masina valójában már több mint egy éve rákos beteg volt. Fellini nagyon aggódott felesége állapota miatt, miután átesett egy tervezett szívműtéten, és egy váratlan agyvérzésen, előrébb hozta az aranylakodalom megünneplését, azt gondolván, Giulietta nála is betegebb. Számtalan rajzot készített, melyekben mély bánatát, és aggodalmát fejezi ki, hogy elveszítheti feleségét. Minden közeli ismerősük megdöbbent, hogy a jóslatok ellenére Masina élte túl Federicot - kinek halálára senki sem számított. Giulietta sztoikusan, nagy lelkierővel küzdött betegsége ellen, de annyira megviselte férje elvesztése, hogy egészségi állapota rohamosan hanyatlani kezdett. Nem akart ő meghalni, a végsőkig küzdött, bízott a felgyógyulásban, megkérte az orvosokat, ha rossz hírük van számára, inkább ne közöljék. Tény, hogy Fellini elvesztése felgyorsította a tragédiát, ám nyilvánvaló, hogy sok újságíró meglovagolta a romantikus utánhalást, túlszínezték, túl drámázták. Egyesek azt is megpendítették, Masina öngyilkos lett, vagy legalább is elemésztette magát. (Megint csak az Országúton történetére vonatkoztattak a Fellini házaspár magánéletét kiforgatva) Giulietta kicsit sem volt öngyilkos hajlamú, vagy társfüggő - de ettől eltekinve nyilvánvaló, hogy ez a két ember szorosan összetartozott.

„Masina szerepei egysíkúak, ő volt a groteszk, suta, együgyű bohóc, másra nem alkalmas" - Valószínűleg, egy-két film alapján ítélik meg azok, akik ilyet állítanak. Aki ismeri Giulietta filmjeinek nagy részét, láthatja, hogy Giuliettának száz arca van, rengeteg karakter fér meg benne, repertoárja rendkívül széles. Szürreálistól a hagyományos színjátszásig számtalan stílusban megmutatkozott. Sajnos hazánkban filmjeinek csak egy töredéke ismert, a nőiesebb, hóditóbb szerepeit nem mutatták be Magyarországon, pedig ezek is Giuliettához tartoznak.