Országúton - La strada /1954/
Főszereplők: Gelsomina-Giulietta Masina, Zampano-Anthony Quinn, Bolond- Richard Basehart
Az Országúton a Fellini-Masina páros leginkább méltatott lírai alkotása. A filmtörtélelem egyik legszebb, legmélyebb szerelmi története. Két egyszerű, mondhatni primitív emberi lény kapcsolatát mutatja be. Egyik sem szabványhős, mindkettő a társadalom perifériáján él. Történetüket számtalan neves filmkritikus elemezte, jelentős mennyiségű tanulmány készült róla.
A történetet csak dióhéjban vázolom, mivel akkor igazi élmény, ha filmen látjuk, hiszen maga a történet egyszerű, amolyan sajátságos Carmen sztory (szerelem, féltékenység, halál). Ám ahhoz, hogy mély nyomot hagyjon, szükség van arra, hogy megtekintsük a felejthetetlen színészi játékokat.
A háború utáni olasz faluban megérkezik Zampano, az erőművész. Minimális összegért megvásárolja egy sok gyerekes szegény asszony egyik lányát, az együgyű kis Gelsominát, ahogy annak idején a nővérét is. A serdülő lányka feladata, hogy segédkezzen Zampano mutatványainál, teljesítse asszonyi kötelességét, cserébe élelmet kap.
Gelsomina (jelentése: Jázmin) vidám, derűs lelkű, ám sajnos meglehetősen együgyű, kissé állatias teremtés, de a szíve aranyból van. Nem egy szabályos szépség, nem delnő, inkább egy kócos, csetlő-botló, humoros rajzfilmfigurára emlékeztet. Nem éppen idealizált karakter, megvannak a maga gyarlóságai, kissé nyers, elvadult különc, emellett bölcs, és érzelmileg intelligens fiatal lányka.
Zampano (jelentése: Csülök) pont az ellentéte: vad, durva, érzéketlen vándor artista. Igazából semmihez sincs tehetsége, a puszta ököl erejével érvényesíti akaratát, főként becstelenséggel tudja magát fenntartani.
Gelsomina sorsa nagyon kemény az erőszakos férfi mellett, aki veri őt, minden nemű udvarlás nélkül megrontja, erőszakoskodik vele, állatként, rabszolgaként tekint rá.
Vándorolnak faluról városra, ahol Zampano egyetlen, meglehetősen igénytelen számot ad elő: a mellkasára helyez egy láncot, és elszakítja. A mutatvány csalás, Zampano nem igazi művész - fantáziátlan, egysíkú a műsora. A férfi brutális módszerrel oktatja a lányt a "művészetre," a legkisebb hibánál ráüt Gelsominára, aki egyre inkább kétségbe esik.
Gelsomina egyre több feladatot kap: részt vehet egy commedia dell'arte stílusú bohócszámban. A közönséget egyszerű, mókás játéka hamar megnyeri, így művészileg túltesz Zampanon. A lány sorsa egyre rosszabbra fordul, megszökik kínzójától, de az hamar rátalál.
Közben megismerkedhetünk egy Il Matto (Bolond) nevű mutatványossal is, aki Zampano régi ellensége, bosszantója. A Bolond vidám, értelmes, csipkelődő humorú fiatal férfi (Richard Basehart), és a maga szakmájában nagyon tehetséges. Gazdag a repertoárja, mindig új számmal kedveskedik a közönségnek. Gelsominát hamar pártfogása alá veszi, közös számra kéri fel, verés helyett biztató szóval oktatja. Zampano erre éktelen haragra gerjed - Gelsomina körül senkit sem tűr meg - kést ránt, ám a Bolond elmenekül, támadója pár napra börtönbe kerül a kihágásért.
Ezalatt a Bolond elbeszélget Gelsominával - először csak szórakozni, évődni akar vele, ám a beszélgetés során fontos, filozofikus dolgok kerülnek napvilágra. Ő nyitja fel Gelsomina szemét, ő ébreszti rá, mi értelme van az ő kis "madár létének": hogy Zampano társa legyen, még ha nehéz is vele az élet!
Ugyan kedveli Gelsominát, mégsem tudja társául elképzelni, - úgy véli, Zampano való a lányhoz, még akkor is, ha a látszat mást mutat.
Elválnak útjaik, ám Gelsomina ezután sokkal boldogabb, elfogadja sorsát, küldetését: azért van a világon, hogy Zampano, a durva embervad társa, felesége legyen. Ugyan az erőművész ugyanolyan nyers, és zabolátlan marad, Gelsominában óriási változás megy végbe. Ha panaszkodik is olykor, megszereti Zampanot.
Egy szerencsétlen találkozás során Zampano féltékenységből brutálisan megveri a Bolondot, aki belehal a sérülésekbe. A gyilkosságot a zord férfi lelkiismeret furdalás nélkül eltusolja, ám a különben is gyenge idegrendszerrel rendelkező Gelsomina beleőrül a sokkba, teljesen megbolondul. Zampano ugyan mutat némi lelkiismeret furdalást, és kis ideig ápolja is a megzavarodott lányt, hamar elfogy a türelme. Gelsomina olyan rossz állapotba kerül, hogy már fellépni sem tud, csak ezt ismételgeti: "Meghalt a bolond!"
Ebben az állapotban már nincs hasznára az erőművésznek, aki előre kitervelten, lélektelenül ott hagyja az út közepén az alvó beteg lányt.
Ezután évekig folytatja vándorlásait, egyre jobban kiég. Kóborlásai során megtudja, Gesominát befogadta egy becsületes család, és kitartóan ápolták. Nem halt meg rögtön. Egyre csak a Bolondtól tanult dalt fújta a trombitáján, de hamarosan vége lett. Zampano a hír hallatára teljesen összetörik: leissza magát, mindenkivel összeveszik, részegen tör-zúz, majd kimerülten, elhagyatottan, szenvedéstől meggyűrt arccal a tengerparton fájdalmasan zokog - a csodálatosan megkomponált jelenetben visszatér az addig alvó lelke. Gelsomina halála megváltotta. Gelsomina nem élt hiába!
A film zenéje csodálatos: Nino Rota komponálta meg, és a zeneszerző egy csapásra világhírű lett. A film egy igazi műremek, kevés hasonló megható, és felkavaró film született, mint Gelsomina és Zampano története. Könnyen elmesélhető történet, nem túl bonyolult a cselekmény - ami kimagaslóan értékessé teszi: Giulietta Masina, Richard Basehart, Anthony Quinn varázslatos tehetsége - és persze a kitűnő rendezés.
Kulisszatitkok:
Fellini az Országúton meséjét, Gelsomina bohócos karakterét kifejezetten Giulietta számára írta. Nagyra értékelte felesége sokoldalú tehetségét, különleges, egyedi személyiségében örömmel vette észre a clown stílust. Az Országúton történetét Fellini nagyon a sajátjának érezte, hiszen mindig vonzotta a cirkusz világa, az elesettek, a fogyatékosok sorsa. Úgy érezte, itt az alkalom, hogy bemutassa a világnak Giuliettát, aki ugyan népszerű, és közkedvelt karakter színésznőként volt számontartva hazájában, ám kiemelkedő filmszerephez eddig nem jutott.
Az Országúton forgatását nehéz hónapok előzték meg: a történet tetszett ugyan a producereknek, de Giulietta szereplésébe egyáltalán nem akartak beleegyezni. Masina egy elismerten tehetséges, többszörösen kitüntetett epizodista, örök mellékszereplő volt - beskatulyázták utcanőnek - kilencven százalékban ez játszott - bár ezeket a szerepeket igyekezett változatosan bemutatni, így kicsit sem maradt egysíkú. Hol szentimentális volt, és bohókás, máskor nyers, és erőszakos, máshol érzéki, és démoni, vagy éppen komikus, szürreális céda figurát kreált. A producerek el nem tudták volna képzelni a félbolond mutatványos lány szerepében - úgy gondolták, nem elég ártatlan, és naiv hozzá. Masina imázsa ebben az időben teljesen különbözött a később elterjedt, bájos-naiv tündérke arculattól (ami csak kis részben volt a sajátja, ez inkább média kreálmány), inkább szenvedélyes, romlott, Lolitás, szarkasztikus figurák megformálására kérték fel.
Dino de Laurentiis volt a film producere, és természetesen feleségét, Silvana Mangano-t ajánlotta Gelsomina szerepére.
Szóba került Lollobrigida, és más híresség neve is. Gelsominát a producerek klasszikus naivaszerepnek álmodták meg - ellentétben Fellinivel.
Számos legenda kering miért kapta meg végül is Masina a szerepet: az egyik azt beszéli, Fellini széttépte a filmszerződést, mondván, ha nem Giulietta játssza a főszerepet, hozzá se kezd a forgatáshoz. A másik legenda így szól: a producer csak akkor egyezik bele Masina szereplésébe, ha a férfi főszereplőt egy márkás amerikai színészre bízza Fellini.
Anthony Quinn Masina ötlete volt, már ismerték egymást az egyik filmforgatás kapcsán. Quinn híres, elismert színész volt, bár nem volt még világhírű. Éppen az Attila c. filmet forgatta, és emiatt nem akarta elvállalni Zampano szerepét, mondván, nincs rá ideje. Egyes források szerint Ingrid Bergman beszélte rá, miután megmutatta a Bikaborjak c. Fellini filmet a színésznek. Quinn zseniálisnak találta Fellinit, és igent mondott a szerepre. Így persze Giuliettát is el kellett fogadni a fanyalgó illetékeseknek. Állítólag még fenyegették is: a filmforgatás közben is lecserélhetik. Szerencsére erre már csak azért sem került sorra, mert Giulietta kitűnően játszott, és már pár gyorskópia bemutatása után is elbűvölte ellenzőit. Meg kell említeni, Quinn gázsijának csupán a harmadát kapta a színésznő.
Giulittának köszönhető Gelsomina bájos, végtelenül szeretetre méltó lénye - hiszen a forgatókönyv szerint eredetileg retardált, vad, lázadó csúnyácska lénynek volt leírva Gelsomina, akiben kevesebb a finomság, a kedvesség. Ellenben Masina úgy vélekedett, ha így formálja meg, a közönség csupán sajnálni fogja Gelsominát, ami azért nem szerencsés, mert a nézőknek mindenképpen együtt kell érezni a női főhőssel - és egy unszimpatikus figurával lehetetlen azonosulni. Az ő javaslatára lett Gelsomina bohókás, tüneményes, éteri figura, aki a nézők ezreit hódította meg bohócos külsejével, bájos lényével.
Több bosszúság akadt a forgatás során: Quinn a filmmel párhuzamosan forgatta az Attila c. filmet, így a forgatás hetekre leállt. Giulietta kificamította a bokáját, ezért szintén több hetes elmaradásba kerültek, bár Gelsomina karakteréhez jól állt a bicegő járás.
A film bemutatója először még nem okozott osztatlan sikert a szakmai körökben: Fellini-t a neoralizmus sírásójának nevezték, a filmet mélyen lehúzták. Velencében szinte kifütyülik. Az olasz közönség Fellinire úgy tekintett, mint vígjáték-rendezőre, humoros filmet vártak. Gelsominát sem tudták hova tenni, nem tudták, sírjanak-e, vagy nevessenek őrültségbe hajló megnyilvánulásain. A szárnyaszegett madárkához hasonló kis lény nagyon különbözött a kor telt idomú hősnőitől.
Viszont Franciaországban, Egyesült Államokban, később az egész világon osztatlan sikert arat, és 1956-ban Oscar-t nyer, mint legjobb külföldi film. Giuliettát Chaplin-hez, Garbohoz, Anna Magnani-hoz hasonlítják, és beírta nevét a halhatatlanok sorába.
Giuliettának igen csak meg kellet küzdenie a szereppel, már csak azért is, mert Fellini adott egy instrukciót: "Csak félig legyél nő! Ne legyél csábító, Gelsomina egy aszexuális bohócfigura!" Ez nagy áldozat volt a csinos, nőies, tetszeni vágyó Giuliettától, mivel sajnos az Országúton után a férfiközönség kevésbé vette "nőszámba". Ez a színésznőnek elég nagy trauma volt, és - noha ezzel az alakítással lett világhírű - a többi szerepeire is rányomta a bélyegét. Gelsominát sokkal nőiesebben szerette volna játszani, Fellini azonban másként kívánta. Haját borotvahabbal kenték be, hogy durvább szálú legyen, fiúsan felnyírták, ajkát szorosan össze kellett zárni mosolygásnál, hogy még sutább legyen az összhatás. Gelsomina ma már kultikus figura, már-már az olasz mozi emblémája, több játékgyártó cég babát csinált belőle.
A kritikusokat, az újságírókat, és persze a közönséget is igencsak érdekelte, hogy a film szereplői önéletrajzi iheletésűek-e?
Sokan úgy vélték, a Fellini házaspárt testesíti meg Zampano, és Gelsomina párosa. Úgy gondolták, Fellini-t jelképezi a durva, csapodár Zampano, és a bolondos, megfélemlített, jóságos Gelsomina pedig Giulietta alteregoja. Úgy gondolták, Fellini így gyónja meg bűnetit, amit felesége ellen elkövetett. Romantikus lelkű újságírók kész minidrámákat fantáziáltak a duhaj rendező, és az angyali ártatlanságú, szerencsétlen sorsú, agyon kínzott Masina kapcsolatáról. A meglátás ellen Giulietta élesen tiltakozott. Sosem szerette, ha az áldozattal azonosították, mivel alapvetően karakán, határozott egyéniség volt, egyáltalán nem volt az törékeny virágszál, aminek a gátlástanul spekuláló média láttatni akarta.
Mások úgy vélték, Gelsomina Fellini édesanyját jelképezi, aki megalázó, rossz házasságban, férje által elnyomottan élt.
Fellini egyszer egy meghökkentő kijelentést tett: "Én vagyok Gelsomina. A gyerekkori szorongásaimat vetítettem rá. Én voltam, aki elhagyta a Tengert, és belementem az ismeretlenbe. Giulietta volt Zampano."
Giulietta szerint Gelsomina, Zampano, és a Bolond ugyanaz a személy három alakban: maga Fellini.
Olyan nyakatekert belemagyarázás is szárnyra kelt, hogy Zampano testesíti meg a fasizmust, Gelsomina meg az elnyomott Olaszországot.
Akárhogy is értelmezzük a filmet, véleményem szerint nincs szükség túlmagyarázásra, bonyolult elemzésekre, mert az Országúton egy teljesen egyszerű, elgondolkodtató, emóciókra ható mese, mély erkölcsi tartalommal.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
