Giulietta Masina

1921 február 22-én San Giorgo di Piano-ban megszületik Giulia Anna Masina.

Édesapja Gaetano Masina, tehetséges hegedűművész, harminc éves koráig saját együttesével járja az országot, időnként színészként is bemutatkozik. Miután megnősül, otthagyta rajongásig szeretett hivatását, és pénztárosi állást vállal, hogy el tudja tartani a családját, melynek tulajdonosa felesége apja. Feleségével, Angela Flavia Pasqualin tanítónővel szerény anyagi körülményben élnek, sokat költözködnek. Négy gyermekük közül Giulietta a legidősebb.
1926-ban a kislány gyakran vendégeskedik Rómában anyai nagynénjénél, Giulia Sardi-nál, aki egy előkelő lombardiai család sarja, korán özvegységre jut.

Giulietta születésnek eredetéről egy meglepő fejtegetést lehet olvasni Gianfranco Angelucci a színősznőről szóló életraji könyvében - bár nem hivatalos verzió, mert az érintettek már régen elhunytak.
A családi titok itt olvasható.
Itt, az életrajzban  a hivatalos verziót írom. A művészetkedvelő, tehetős hölgy  magához veszi az ötéves Giuliettát. Nem fogadja örökbe hivatalosan, de lányaként neveli, és igen gyakran viszi koncertekre, moziba, színházba. Az eredeti ötletekkel előálló hölgy úgy dönt, a kislány ne járjon iskolába. Giulietta nyaranta tanítónő édesanyjával pótolja be a tananyagot, így egy évet sem veszít. Nem volt átlagos kislány: babázás, és szokásos gyerekjátékok helyett egész pici kora óta verseket írt, próbálta utánozni az énekeseket, Puccini, Verdi áriákat énekelt, színházasdit játszott a család előtt, és balettozott - be is válogatták nyolc évesen a római Operaház balettkarába. Giulietta minden álma volt, hogy balett-táncos legyen, ám ez nem vált valóra. Utólag édesapja megtiltotta neki, hogy hivatásos táncos legyen, tartott tőle, nem fog tudni leérettségizni később - persze a táncot szabad volt gyakorolnia.

Amikor eljön az ideje a polgári iskolának, az Orsolyák kollégiumába íratják be.
Itt szó sincs a Júlia és a szellemek komor, klerikális intézményéről, kivéve az a részletet, hogy Masina éppen itt, az intézet kamaraszínházába aratja első sikereit. Giulietta elmondása szerint szerető, boldog családi környezetben nőtt fel, meleg szeretettel emlékezik bohém, de erőskezű nagynénjére, szüleit modern gondolkodású, intelligens, érzékeny embereknek írja le. Fellinivel ellentétben boldog, kiegyensúlyozott gyerekkora volt, már ekkor is mindene a mozi, és a színház, családja segítette képességeit kibontakoztatni.

Serdülő éveiben szép alt énekhangja van, balettra jár. Buzgón gyakorol zongorán, de ehhez túl kicsi a keze, a hegedűvel nagyobb a sikere. A bohém nagynéni unakahúgának mindenképpen művészi karriert álmodik, és egy idő után nyilvánvaló lesz, Giuliettát az Isten is színpadra teremtette. Tizennégy éves korától rádiós szerepeket kap, színházi előadásokban kisebb szerepekben is be tud mutatkozni - első színházi alakítása egy indián kisfiú volt.
Érettségi után édesapja kérésére Giulietta beiratkozik a Római Bölcsészkarra, itt archeológiát, irodalmat, és filozófiát tanul. (Egyes források szerint később filozófiai doktorátust is szerzett, de ez a hír tévesnek bizonyult, Masina ezt tagadta, "csupán" irodalmi diplomája volt.)
Még mindig színésznőnek készül, de szülei kívánságára civil szakmát is ki kell tanulnia - bár a családja egyáltalán nem ellenzi, hogy művészi pályára lépjen.
Interjúk alapján a korabeli ismerősök, barátok a fiatal Giuliettát életvidám, cserfes, ambíciozus, és talpraesett lánynak írják le - tisztában volt különleges vonzerejének, bár sosem tartotta magát szépnek.
Az egyetemi színpadon (Guf színház - fiatal fasiszták csoportja - ám semmi köze a politikához) nagy sikert arat, őstehetsége elkápráztatja a szakmabelieket - akik azt hitték, Giulietta színházi emberek gyereke. Változatos műfajú darabokban (főleg commedia dell'arte, Moliere, Goldoni), és szerepkörökben (prostituálttól a középkorú családanyáig) majd főszereplője lesz egy rádiós sorozatnak.
  Később kiderül, hogy humoros jeleneteket egy éhenkórász külsejű, hórihorgas fiatalember írja: Federico Fellini. Albérletről albérletre vándorol, az ambíciója nagy, ám senki sem gondolná, hogy a cérnavékony, gátlásos fiúból később mekkora filmikon lesz.
A vígjátéksorozat címe: Cicco és Pallina, egy fiatal szerelmespárról szól, rendkívül népszerű hangjáték. Emellett a NIBA cég "Szerelmi láng", illetve "Hajnali illatár"parfümjét reklámozza Giulietta - a csintalan gegeket szintén Federico ötölte ki.  Fellini és Masina megismerkedéséről számtalan anekdota szól, én a legmegbízhatóbbnak tűnő változatot írom le:

Federico először a lány hangjára figyel fel: elmondása szerint úgy vonzotta ez a szokatlanul mély, érzéki, pajkos hang, mint a szirének éneke. Ezek után lázasan érdeklődni kezdett "Pallina" iránt - miután látott róla egy fotót is az újságban, személyesen is meg akarta ismerni.  Futólag bemutatják Giulietta-nak a rádiójáték kapcsán, épp csak kezet fognak - a fiatal Fellini rögtön felfigyel a különös lányra, elhatározta, hogy megszerzi magának. Giulietta boldog, és sikeres, egyre népszerűbb a neve, szárnypróbálgatásait elismeri a szakma, lubickol a sikerekben, sok fiatal férfi közeledik hozzá, kedvére válogathat belőlük.
 Fellini meghívja telefonon "vakrandevúra", azzal az ürüggyel, hogy "Eluntam ezt a sivár életet, és mielőtt eltávoznék, látnom kell, ki a sorozatom főszereplője" - persze csak viccelt - de a lány figyelmét rögtön felkeltette.  Fellini egy elegáns, és nagyon drága étterembe invitálja - rögtön szerelem szövődik köztük, Giuliettát teljesen leveszi a lábáról.
Romantikus, heves érzésekkel indul a szerelmük, és ez a szenvedély hosszú évek során sem kopott. Ismerőseik szerint szemernyi kétség, vonakodás nem volt egyikükben sem - meglátták, és azóta nem eresztették el egymást.
Két hét együttjárás után Fellini Giuliettához költözik, életük legszebb időszaka ez, ám az esküvőre csak hónapok múlva kerül sor, egyes források szerint  a szülők sürgetésére - abban a korban az élettársi viszonyt rossz szemmel nézték.
Federico eredetileg házasságellenes volt - talán a rossz szülői háttere miatt - de mikor megismerte leendő feleségét, pálfordulat állt be nála. Soha, egy pillanatig sem bánta meg, hogy elvette, elmondása szerint ha létezne olyan esküvő, amit minden évben meg kéne újítani, minden évben Giuliettát venné feleségül.

 

1943-ban, szerelmi házasságot kötnek. Hadiesküvő volt, szerény körülmények között, egy ismerős pap eskette őket a lakásukon. A II. világháború egyre inkább elhatalmasodik, de nem törődnek vele, csak egymással foglalkoznak.
Úsznak a boldogságban - a körülmények ellenére - nagycsaládról, közös sikerekről álmodoznak.
Fellini ki sem teszi a lábát az utcára, mert távol áll tőle a katonáskodás, fél, hogy rákényszerítik. 
Giulietta első terhessége szomorú véget ér - elesik a lépcsőn, és elvetél.  A sokk után szerencsére hamar teherbe esik, de a boldog időszak 45. tavaszán rettenetes tragédiává torkollik: megszületik Pier Federico, Giulietta, és Fellini kisfia, de két hét múlva meghal agyvelőgyulladásban, más forrás szerint légzési elégtelenségben.
Giulietta a hosszú, nehéz szülés után gyermekágyi lázat kap, hetekig élet-halál között van. Miután felgyógyul, az orvos közli vele a lesujtó hírt: soha többé nem lehet már gyereke. Így a fiatal párnak a családi boldogságról szőtt álmait örökre fel kell adnia. Erről az időszakról nemigen beszéltek sem az ismerősöknek, sem a sajtónak. Csak a legszűkebb baráti kör tudott a tragédiáról - úgy gondolta a házaspár, nem érdemes állandóan feltépni a sebeket, inkább a jövőt nézték bizakodva, nem rágódtak a múlton. Fellini felajánlotta neki, hogy fogadjanak örökbe gyereket, Giulietta azonban úgy vélte, nem él a lehetőséggel, hiszen szerinte a férje is egy nagy gyerek. Anyai szeretettel Federico-t, és testvérei gyerekeit árasztotta el.

A fiatal párt lelkileg még jobban összehozza az átélt tragédia - ezek után "egymás gyerekei" lettek.
Fellini szerint a meghalt kisfiú sokkal szorosabb köteléket eredményezett köztük, mint azok a gyerekek, akik megszülettek volna.
Giuliettának hatalmas lelkierőre van szüksége, hogy megbékéljen a megváltoztathatatlannal, de mivel hatalmas belső erővel rendelkezik, a munkájában talál kiteljesedést - vándor színi társulatoknál, varieténél játszik, mint színésznő, mint táncosnő, és énekesnő. Behatóan tanulmányozza a keleti színjátszást is.
Fellini ezalatt egy kétes hírű boltban dolgozik portré-rajzolóként, majd Rosselini felkarolja az ifjú tehetséget. Fokozaton bekerül a film világába, forgatókönyveket ír. Masina filmes karrierje is beindul, a házaspár egymás útját egyengeti.
Giulietta egyre jobban megtalálja a számítását: egymást sorra követik a kisebb-nagyobb filmszerepek. Az első komolyabb filmes alakítása Lattuada: Nincs irgalom c. filmjében olyan jól sikerül, hogy Ezüst Szalag díjat kap. A külseje nem felel meg az akkori divatnak: alacsony, filigrán, csibészes, meghökkentő. Általában prostituáltak szerepeit bízzák Masinára, és ebből a skatulyából nehéz volt kitörni - egyébként  az  "utcalány" szerepkör elég tág, minden szerepe karakterenként, és műfajonként eltért, így változatos volt a repertoárja.  
 

Játszik számos neorealista drámában, többnyire tragikus sorsú, ill. komikus prostituáltakat, de sosem főszerepet. Szerepel vígjátékokban, és lélektani drámákban, időnként színpadon is megjelenik.
Az ötvenes évek elején Fellini lehetőséget kap, hogy Lattuada-val közösen leforgassa a Varieté fényei c. rekeszizmokat nem kímélő vígjátékot. Itt Masina végre jelentősebb mellékszerephez jut, egy reménytelenül szerelmes, bohókás ripacsnőt alakít. Itt pár percben bemutatja tánctudását, komikus vénáját, különleges karaktert alkot, szerethető, és emlékezetes Melina Amour szerepében. Ennek ellenére a film nem arat átütő sikert.
A Fehér sejk c. film Fellini első önálló alkotása. A történet egy butuska, rajongó fiatalasszony kalandját beszéli el - neve Vanda - aki nászútján felkeresi bálványát, a hentessegédből képregény sztárrá avanzsált Fehér Sejket (Alberto Sordi).
Giulietta nagyon boldog, hiszen biztosra véli, ő kapja Vanda szerepét. Ezen vágya nem válik valóra, Fellini úgy gondolta, erre a szerepre szükség van egy bizonyos bamba ártatlanságra, ami szerinte Giulietta erőteljes, temperamentumos, karcos személyéből teljesen hiányzott. Nagy valószínűséggel óriásit tévedett, hiszen Giulietta a későbbiekben számos naiva szerepben is bizonyítani tudott. Masinának egy ötperces epizódszerep jut - s bár a hiúságának nagyon rosszul esett a szereposztás, nagyszerűen, meghökkentő szürrealizmussal formálja meg egy Cabiria nevű utcalány röpke jelenetét.
Alakításától férje teljesen ledöbben - eddig nem tudta, hogy feleségének ilyen széles a skálája. Ekkor fedezte fel Masinában a bohóc tehetséget - később ebből a jelenetből fejlődik ki a Cabiria éjszakái c. remekmű. A film közepes nézettséget ért el.
A házaspár ezek után komolyan dolgozik azon, hogy végre Giulietta is be tudjon mutatkozni - komoly feladatra, olyan főszerepre van szüksége, amelyben szikrázó tehetsége érvényre tud jutni - ami biztosítja számára a sikert.
 

Az Országúton történetét Fellini Giuliettának álmodta meg, az ő számára született. Gelsomina szerepe kizárólag az ő éterikusan bohókás, végtelenül bájos egyéniségére íródott. 1953-ban - sok húza-vona után végre megkapta Gelsomina, a  félbolond mutatványoslány szerepét. Kimondottan családi vállalkozásnak indult. Mikor Federico Fellini megmutatta feleségének  a forgatókönyvet, a színésznőt könnyekig meghatotta az  ártatlan kis áldozat sorsa. Ugyan a producerek nem bíztak Giulietta képességeiben, mindent megtettek, hogy háttérbe szorítsák - mégis a legnagyobb női alakítást nyújtotta a filmtörténelemben.
A siker a vártnál is nagyobb volt: ő és férje egy csapásra világhírűek lettek. Anyagilag is megerősödtek, így végre elköltözhettek Giulietta nagynénjétől, és egy szép családi házat vettek a zöldövezeti Paroliban.
Ezután Giulietta számtalan szerepajánlatot kapott, de számára a minőség előrébb volt a mennyiségnél.
Másik leghíresebb szerepe: Cabiria, az utcalány, még Gelsominát is felülmúlta. Ezért a szerepért megkapta a Cannes-i fesztivál nagydíját.
Hihetetlen tehetsége, és kifejező készsége rendkívül közkedveltté tette, és beírta a nevét a halhatatlanok sorába.

Ezután közel tíz évig nem forgat férjével, más rendezőkkel dolgozik, játszott francia, és NSZK filmekben, Németországban színházban is vendégszerepel. Ezekben a szerepekben is tündököl, bemutatja milyen széles a skálája. A Fortunella c. olasz filmben egy komikus csibészlányt, a Pokol a városban c. (Castellani) börtön-filmjében butuska, ártatlanul elítélt kiscselédet alakít, akiből később prostituált lesz. Partnere Anna Magnani, Masina nagy példaképe, barátnője - ám ebben a filmben egymás ellenlábasai lettek, hiszen a két temperamentumos színésznőből előtör a rivalizálás. Emiatt a forgatás nem telt jó hangulatban - bajosan tud együtt játszani a két szenvedélyes természetű művésznő.

A Jons és Erdme c. NSZK filmben egy erkölcstelen életű családanyát játszik kosztumos környezetben, Richard Basehart-tal az oldalán.
A Műselyemlány c. francia J. Duviver filmben egy kikapós szőkeséget alakít, aki nem túl jellemes módon keresi a sikert - ennek érdekében a férfiak játékszere lesz.  A francia rendezővel jól kijön, "Kínai bácsikám"-nak becézi, annak ellenére, hogy Duviver-nek nem tetszik, ahogy Fellini korábban  rendezte őt. Időnként össze is vitatkoztak a forgatás során. Duviver  egy platinaszőke Monroe hasonmást készít Masinából, és erotikus jeleneteket kíván tőle. Giulietta nem  mindenben ért egyet a rendezővel - férjétől is jó ideje távol van, hiszen Franciaországban forgatnak - a távolság nem tett jót a házasságuknak; Fellini sosem örült, ha felesége hosszabb időre utazott el, szüksége volt rá, hogy mindíg maga mellett tudhassa Giuliettát.

Sajnos hiába Masina fantasztikus színészi játéka a fent említett filmekben, ezek a művek nem lettek világhírűek, egyes kritikusok komolyan megbírálták Masina játékát, emiatt némi túlzással kerékbe tört a karrierje a Műselyemlány után. 
A rossz kritika miatt Masina elkeseredik, és túlzottan óvatossá válik a felkéréseket illetően, és számos baklövést elkövet: pl. visszautasítja Germi, és Antonioni felkéréseit, ő játszotta volna az Éjszaka c. film főszerepét, de vonakodása miatt Jeanne Moreau kapta végül.

 A hatvanas években már a negyvenes éveinek elején járt, és a szerencse elpártolt tőle.
Nem kapott neki megfelelő szerepeket, ami csalódással töltötte el. Komoly lelki válságon ment keresztül, a rosszindulatú pletykák szerint az alkoholba menekült - de aztán talpra tudott állni. 
Fellini is nehezen dolgozta fel, hogy élő legenda lett. Közel másfél évtized hűséges házastársi kapcsolat  után néha kísértésbe esett, és időnként megengedett magának egy-egy gáláns kalandot a szebbik nemmel - bár korántsem annyit, amit a pletykalapok híreszteltek. Erre válaszul Masina is törlesztett, mivel sok hódolója akadt, (a kollegák,  ismerősök nyilatkozatai alapján) bár a színésznő ezt nem teregette a nyilvánosság elé. Magánélete tabu volt, gondosan elrejtette a kíváncsiskodó újságírók elől, így homály fedi.
Állítólag egy idő után félig-meddig nyitott házasságban éltek (persze bizonyos határokig), ennek ellenére szerelmük életre szóló, és a lelkük mélyén hűséges volt.
Házasságukat semmi nemű futó kaland sem bírta tönkre tenni, mindketten a saját részének tartották társukat, elképzelhetetlennek tartották, hogy elhagyják a másikat, ötven éven át csodálták, és imádták egymást.
Federico interjúiban meleg, őszinte szerelemmel, rajongva beszél feleségétől, Giulietta szinte bálványozta férjét.

A közönség szemében Masina egy igazi úrinő volt, a polgári értékek megtestesítője, mi több, sokak szemében Gelsomina alapján egy női Krisztus - a barátai, ismerősei szerint azonban kissé zűrzavaros, bohém, rendkívül életvidám, és energikus nő volt, aki roppantul élvezte az életet.  Talán jobban is, mint Fellini, aki inkább otthonülő, álmodozó típus volt. A korabeli bulvárlapok állandó beszédtémája volt különös, egyedi házasságuk, állandóan pletykák, rágalmak érték őket (pl. Fellini+ Sandra Milo, Giulietta+ Richard Basehart) - nem is mindig alaptalanul - de a házaspár frappánsan, diplomatikusan, jó humorral kezelte a dolgot.

1986 - ban végre újra mellé állt a siker: Fellinivel megalkották a Ginger és Fred c. filmet, ahol tánctudását is bemutathatta. Kitűnő egészségnek örvend, fiatalokat megszégyenítően táncol, rendkívül mozgékony, és életerős.
1992- ben megrendül egészsége: tüdőrákból áttételeződött, gyógyíthatatlan, operálhatatlan agytumort állapítanak meg nála, ezután egészsége fokozatosan romlani kezdet, de nagyon bízott a felgyógyulásban. Fogalma sem volt róla, milyen súlyos az állapota, nem engedte, hogy az orvosok megmondják a szörnyű eredményt, nem akart szembenézni a megváltoztathatatlannal, csak a szűk családja tudta, szigorúan titokban tartották a sajtó előtt. Kezeléseire a legnagyobb titokban jár.
Fellini-t reuma kínozza, emellett nagyon aggódik Giulietta állapota miatt, ráadásul operáltatni készül veleszületett szívrendellenességét. 1993-ban Fellini megkapja az életműdíjat, itt még a házaspár egészségesnek tűnik.
Fellini mindössze egy nevet említ, aki sokat jelent számára: "Köszönöm drága Giulietta, és kérlek, ne sírj!" - felesége arcán patakokban folyt a könny - Giulietta nem csak bánatában, de örömében is elérzékenyült. Az egyik legmeghittebb pillanat volt, ami művészházaspárok között történt, a "Don't cry Giulietta" szólásmondássá vált.
Fellinit 1993 nyarán szívműtétje után agyvérzés éri, és egy nappal az ötvenedik házassági évfordulójuk után, október 31-én eltávozik.
Halálhíre milliókat ráz meg - felesége összeroppan a fájdalomtól.
Giulietta a temetésen magasba emelte a rózsafűzérét: "Ciao amore! - Viszlát szerelmem!" - megdöbbentően drámai pillanat volt.
Giulietta állapota válságba kerül, a sugárterápiától kihullik a haja, utolsó hónapjaiban teljesen legyengül, tönkremegy. "Federico nélkül értelmetlen az életem" - lelki ereje cserben hagyta, bár rettegett a haláltól.  Utolsó hónapjaiban is próbált dolgozni - a Júlia és a szellemeket szerette volna átdolgozni egy balett társulat kérésére - ez kifejezetten a szívügye volt - ám az ereje fokozatosan elfogyott.
"A Húsvétot már Federicoval töltöm" - ezek voltak utolsó szavai. Testvére karjában halt meg, kórházi ágyon.
1994 március 23-án követte férjét - mindössze négy hónappal halála után. Abban a fehér flitteres ruhában temették el, ami az utolsó Oscar gálán viselt, fejét turbán fedte, kezébe (végrendelete alapján) férje fényképét, és egy szál vörös rózsát helyeztek. Együtt nyugszanak Rimini temetőjében, kisfiukkal egyetemben, emléküket egy vitorla alakú bronz szobor őrzi. "Giulietta, most már sírhatsz" - így szól a sírfelirat, utalva Fellini szerető dorgálására, amit az utolsó Oscar gálán tett.
  Az álompárt megsiratta, és gyönyörű katolikus temetésben részesítette egész Olaszország, sőt, az egész világ, hiszen a filmtörténelem egyik leghíresebb házaspárja volt, és örökre beírták a nevüket a halhatatlanok sorába.

 

(Tullio Kezich, és más írók nyomán)