Júlia és a szellemek - Giulietta degli spiriti /1965/

Főszereplők: Giulietta Masina, Sandra Milo, Valentina Cortese, Caterina Boratto, Mario Pisu, Sylvia Koscina

Fellini első színes filmje, ami a restaurátoroknak köszönhetően teljes színpompájával ragyog.
A címszereplő neve kicsit szerencsétlen választás, hiszen azonos az őt játszó Giulietta nevével, és ez félreértésekre adhat okot. A címe a filmnek egy  légből kapott ötlet, egy makacs újságíró nyomására rögtönözte Fellini.

 A film nem Giulietta Masina pszichikai kórképe - hanem egy átlagos olasz polgárasszony bemutatása a modern, feminista világban.
Masina teljesen más egyéniség volt, mint a "Szellemek Júliája", életszeretete, kirobbanó temperamentuma, nyitott, vidám természete szöges ellentétben áll a filmbéli Giuliettával, aki visszahúzódó, gátlásos, és nagyon egyszerű teremtés.
Masina interjúiban meredeken cáfolta, hogy ez a film róla szól - teljesen más volt a neveltetése, mint a filmbéli Giuliettának, modern, felszabadult nőnek vallotta magát. Nagyon komolyan meg kellett dolgoznia a hiteles szerepformálásért.
Ami legelőször feltűnik: itt eltűnnek Masina mókás, és jellegzetes gesztusai. Visszafogottan, minimális eszközökkel játszik - mintha nem is az a színésznő lenne, akit megszoktunk az Országúton, és a Cabiria éjszakái után.

Masina sosem szerette ezt a szerepét, ellenszenvesnek találta a figurát - nagyon nagy erőfeszítésébe került, hogy el tudja játszani, ráadásul férjével sem értett egyet sok mindenben. Eredetileg Masina egy tanulságos, a női lelket mélyen bemutató melodrámát képzelt el: "Adva van egy gazdag burzsoá asszony, akinek minden csodálatos az életében, tökéletes házasságban él, mégis úgy gondolja, ez neki nem elég, képtelen boldog lenni. Bízom benne, hogy a női közönség előtt nagy sikert fog aratni."- nyilatkozta pár hónappal a forgatás előtt.
Itt meg kell említeni, Fellininél sosem volt részletes forgatókönyv: minden a forgatás közben alakult  - menet közben találta ki a cselekményt.

A végeredmény nem egészen az lett, amit Masina előzőleg ígért: egy szürrealista, látványos, erotikus, misztikus, helyenként a 8 és 1/2 stílusára emlékeztető mozi - egyes kritikusok szerint az említett film női változata.
A történet egy jól szituált, ám elhanyagolt külsejű, butácska polgárasszonyról szól, aki imádja a veszedelmesen jóképű férjét (tizenöt év házasság után is), ám a párja megcsalja egy fiatal modellel. Az egyszerű, gátlásos "hősnő" teljesen összeomlik, mikor férje hűtlenségére fény derül.
Kétségbeesésében az ezoteriában keres választ, ám egy spiritiszta szeánszon rátapad egy erotikus szellemecske (Iris), és rá akarja venni Júiát a ledér vágyak kiélésére. Később az asszony összebarátkozik a hiperszexualizált, szabadelvű szomszédasszonnyal, Susy-val, aki orgiára invitálja. (Egyes értelmezés szerint Júlia csak képzelte Susy világát.) Iris azt súgja Júliának, hogy tekintse Susy-t mesterének, legyen a példaképe.
Konzervatív neveltetésétől fogva nem érzi jól magát a bőrében, nem tudja már, kire hallgasson - a vágyaira, a szabadságra, vagy a gyerekkori katolikus tanítókra, akik minden élvezettől eltiltották.
A film végén megtalálja magában az összhangot, és elhagyja férjét. Már képes egyedül is boldogulni.

A miszticizmus, a tudat alatti, a flash-back gyakori motívuma a filmnek. A film során fény derül Júlia sivár, szeretet nélküli gyerekkorára, szigorú, bigott, örömtelen neveltetésére - hiába él luxuskörülmények között, hiába adott számára minden lehetőség - nem tud vele élni, mert a gyerekkorból hozott szorongások visszatartják a fejlődéstől, az élvezetektől, és attól, hogy merjen változtatni az életén. Mindenestül rabja a férjének, lesi minden kívánságát, teljesen kiszolgáltatott vele szemben (ebben emlékeztet Gelsomina-ra) - az effajta nőtípusból akkoriban (talán ma is) szép számmal találkozunk mediterrán országokban, és másutt - "az asszonynak hallgass a neve!"
Giulietta Masina nyilatkozta: "A film felszólítás az elnyomásban élő asszonyoknak: merjenek lépni, változtatni az életünkön, nem lehet a férjükön élősködni! Meg kell az élet értelmét találni egyedül is! Nem szabad senkitől sem függővé válni!"

Fellini így nyilatkozott: "A filmem szándéka, törekvése az, hogy visszaadja a nőnek az igazi függetlenséget, vitathatatlan és elidegeníthetetlen méltóságát. A szabad férfinak, szerintem szabad nőre van szüksége. Általános normákkal, kívülről rákényszerített szokásokkal, tabukkal nem lehet szabályozni egy házaságot. A cél az, hogy próbáljunk igazi egységet teremteni. A feleségeknek nem kellene annyi borsot törniük a férjük orra alá. Ez az alattomos mondanivaló azonban visszájára is fordítható, ugyanígy állíthatjuk azt is, hogy a férjnek sem szabadna elnyomni feleségüket, magántulajdonnak tekinteniük, valódi szeretet nélküli rabszolgaságban tartaniuk.
A nő ne utánzási szándékból váljon önállóvá, hanem azért, hogy másmilyen valóságot fedezzen föl, a saját valóságát tárja fel. Ez a valóság különbözik a férfiakétól, de ki is egészíti. Lépés volna a boldogabb emberiség felé. Az egyetlen igazi hűség, ha önmagunkhoz, sorsunkhoz vagyunk hűek, ha minden egyént tökéletesen tiszteletben tartunk. Tudom, a mai erkölcs, a törvény, s az egész mindennapi életvitelünk gyakran ellentétes fogalmakon nyugszik, de semmi kétségem, hogy ennek meg kell változnia."

A film erősen feminista elveket vall.
A főszereplő megkettőződik: a tipikus mediterrán nő két oldala: Júlia, a nyárspolgár, és Susy, az érzékiség, a szabadság, az életörömök,  emellett valamennyire az ördögi kísértés megtestesítője.
A két szereplő egy és ugyanaz. Egyes kritikusok szerint Susy testesítette meg Júlia elszabadult libidóját.
Ha összegyúrjuk a két nőtípust, akkor alakul ki az ideális egyensúly.
A filmben szenzációs karaktereket találunk: Valentina, az ezoterikus, lila barátnő, a kétnemű guru, a nimphomániás Susy, a varjú szerű apácák - a spanyol torreádor, a nőcsábász férj alakja emlékezetes.

Természetesen van némi önéletrajzi ihletése a történetnek: Giulietta az életben is magánnyomozót fogadott, hogy szemmel tartsa férje gáláns kalandjait. A való életben kevésbé volt drámai a végeredmény: mindössze pár alig kivehető, homályos fotó készült Felliniről, éppen egy lépcsőházban osont egy hölgyikéhez; mikor Federico megtudta, hogy figyeltették, dühös lett. Elmondása szerint igen rosszul esett neki felesége gyanakvása - pedig inkább magára kellett volna haragudnia. Akár félrelépett, akár nem - odáig sosem jutott, mint a filmbeli, sunyi Giorgio - a metresz berendezett lakása, Júlia nyílt elhagyása, megalázása csupán kitaláció, csak a filmben létezett.
A spanyol torreádor a filmben Giulietta állítólagos szeretőjére utal - Salvato Cappelli, foglalkozását tekintve újságíró - évekig volt a színésznő kedvese a hatvanas évek elején.
További önéletrajzi motívum: az igazi Giulietta is sokat cigarettázott, és gyakran foglalkozott okkult dolgokkal - lakásában gyakran spiritiszta szeánszokat rendezett, melyben Fellini is lelkesen részt vett.
Ennek ellenére óvatosan kell értelmezni a filmet, mert a történet kilencven százaléka csak kitaláció, nem ez alapján kell megítélni Giulietta Masinát, mint embert.
Masina szerint Júlia igazából Fellini alteregoja: a rendező kipróbálta, milyen lehet nőként élni, érezni. Júlia vívódási többnyire Fellini vívódásai, igen csak foglalkoztatta a szabad szerelem kontra prüdéria, katolicizmus kontra hedonista élvezetek, a hűség - megcsalás témája.

A film 1965-ben nem ért el kirobbanó sikert, sőt: a konzervatívabbak kifejezetten botrányosnak tartották. A katolikus egyház be akarta tiltani, hivatkozván arra, hogy a film káros lehet az ifjúság számára, hiszen nyíltan a vallásos nevelés ellen szól - emellett túl sok benne az erkölcstelen jelenet, a blaszfémia.  Egyes országokban évtizedekig tiltólistán volt, hazánkban is csak a kilencvenes években tűzték műsorra.  A Júlia és a szellemek ugyanúgy járt, mint az Édes élet - sokan félreértették. Fellini sosem küzdött a vallás ellen - hiszen ő is katolikus neveltetést kapott, több interjúban gyakorló katolikusnak vallotta magát - inkább reformálni, újítani szeretett volna. Egyes szigorú tanításait, dogmáit szerette volna modernizálni, vagy elvetni, mert szerinte nagyon káros elfojtani a természet adta vágyakat.  Szerinte a szex, az élet élvezése nem számít bűnnek - ezt persze nem úgy kell érteni, hogy a zűllöttséget szorgalmazta, csupán a  merev bigottságot bírálta.
A filmet a sok negatív kritika miatt  inkább csak az utóbbi időben kezdték felfedezni újra, hiszen mondanivalója ma talán aktuálisabb, mint pár évtizede.

Kulisszatitkok: 

Fellini-t, mindig is érdekelte az ezoteria, kedvence Jung volt. Egyszer kíváncsiságból, orvosi felügyelet mellett, legálisan kipróbálta az LSD-t - ezekből a tapasztalatokból sokat tett a filmhez.
Masina is nagy kedvelője volt a misztikus dolgoknak, rendszeresen jósnőhöz járt, meditált, időnként barátaikkal szellemet idéztek.
A film alapjául egy spiritiszta médium naplója szolgált.
Giulietta már nyolc éve nem forgatott férjével, és nagyon szeretett volna  szerephez jutni, megint együtt dolgozni a közben élő legendává vált Fellinivel. Közel öt éve nem vállalt filmszerepet, csupán háttérmunkákat, és protokoláris feladatokat, TV felvételeket látott el.
  Viszonylag súlyos magánéleti válságon mentek keresztül, kis híján válás lett a vége, de szerencsére együttesen megoldották a problémát.
Igazából sosem gondolták komolyan, hogy elhagyják egymást, Fellini szorosan kötődött felségéhez, bár Masina időnként nehezen tolerálta Federico  meglehetősen beteges dolgait, gyakori flörtöléseit. Giulietta nem szívesen emlékezik vissza erre a zaklatott időszakra, noha sosem félt attól, hogy elszeretik tőle Federicót. Igazából Fellininek egy nő rabolta el a szívét ötven éven keresztül: Giulietta. 

A művészházaspár nagy örömmel vetette bele magát a munkába, ami sok meglepetéssel szolgált.

Több filmötletet álmodtak meg, tervek között volt, hogy Giulietta eljátssza a világ leggazdagabb asszonyát, szintén terv volt egy apáca életéről készült film, továbbá tervbe volt, hogy Masina eljátszik egy gonosz gyilkosnőt, aki szappant főz az emberek testéből (megtörtént eset kapcsán).
Giuliettát nyomasztja, hogy a közönség "bohócnő"-nek skatulyázza be, ezért úgy gondolta, inkább más műfajban, más karakterekben próbálja ki magát, mint amit tőle megszoktak.
Ingmar Bergman szerette volna Ibsen: Nóra (A babaház) c. darabját filmre vinni, a címszerepre Giuliettát kérte fel. A színésznő nagyon meglepődött, mert elmondása szerint ez a hűvös, északi baba-asszony szerep igencsak távol állt tőle, de ettől eltekintve nagyon örült a megtisztelő felkérésnek. Sajnos semmi sem lett a tervezetből - hacsak nem számítjuk, hogy a  Júlia és a szellemek tartalmaz Nórára emlékeztető utalásokat, a két női szereplő sokban hasonlít - férjeik gyermekként kezelik őket, ennek dacára a két nőalak próbálja megvalósítani önmagát.

A forgatás nem volt zökkenőmentes - ahogy az  általában lenni szokott. A producerek nemigen tudták a clown-os stílusú, szenvedélyes Masinát elképzelni erre a visszafogott, puritán háziasszony szerepre - a főhősnőt szerintük  másnak kell játszani. Ennek érdekében titkos tárgyalásokat kezdtek Katherine Hepburn-nel - amit Fellni dühösen utasított vissza - a szerep végeredményesen Giuliettáé lett, senki nem kérdőjelezhette meg.