A szerepépítésről: „Nem eljátszani kell a történést, hanem valóban le kell zajlania belül az emberben. Belül kell az érzéseknek végbemenniük, s az rögtön látszik kívülről, megjelenik az arcon. Ettől mindjárt hiteles lesz.”
„Nekem már öt éves koromban nem a babák jelentettek nagy szórakozást, hanem a színház, és főleg a mozi, amit imádtam.”
„Sokszor egész kevés elég ahhoz, hogy újra bízzunk. De aki nem hisz, minek él?"
„Fellini művész . Én csak színésznő vagyok, és ez elég"
„Nyitott, társaság kedvelő vagyok, nagyon szeretem az embereket, és ha úgy érzem, szeretnek, az végtelen erővel tölt el engem."
„Nem lehetünk mindig boldogok! Az is győzelem, ha érezzük: megvalósítottuk önmagunkat, ha nyugodt pillanataink vannak. Lehetetlen csak boldogan átmenni az életen! A gondokat pedig tudni kell elviselni.”
„Nem kell folyton panaszkodni. Mindenkinek lehetnek nagy gondjai, de ha folyton ezeket emlegeti, akkor igazából nem tiszteli a többieket. Az emberek örülnek, ha olyanokat látnak, akik jól érzik magukat a bőrükben.”
„Rengeteg rossz van a világon, a terrorizmustól a harmadik világ tragédiájáig, az éhezésig, de van az életnek egy másik oldala, ami nagyon szép.”
„ A problémáinkat nem az első szembejövőnek kell elmesélni. És mielőtt beszélünk, elemeznünk kell magunkat, hogy a gondoknak nem mi vagyunk-e az okozói. Lehet, hogy igen.”
„Nem lehet sem a szülőkön, sem a férjünkön élősködni. Ha a szülők meghalnak, a férj eltűnik, az élet még nem áll meg. Meg kell találni az élet örömét egyedül is!”
„Képtelen vagyok olyasvalakit alakítani, akit nem szeretek, vagy akiben nem hiszek. És ennek nem kell szükségképpen jónak, nemesnek, pozitív személyiségnek lennie! Sőt! Nagyon szívesen eljátszanék egy alkotóképes, de gonosz figurát is.”
„Tárgyilagosan elismerem, hogy kegyeibe fogadott a sors. Sokszor úgy érzem, bocsánatot kell kérnem, hogy ilyen magasságokba jutottam.”
„Fontos számomra a pénz. Persze nem a fizikai valójában, hanem azért, mert eszköz arra, hogy teljesebb életet éljek, jobb körülményben éljek, idegen kultúrákat ismerhessek meg."
„Lehetetlenség kizárólag boldogan átmenni az életen. Ha közeleg az életemben egy kikerülhetetlen rossz dolog, úgy fogom fel, mintha a fogorvoshoz mennék: tudom, nagyon fogok szenvedni egy kis ideig, de aztán elmúlik."
„A nászutunkat bezárt lakásban töltöttük. Nyolc napon át tartott. Nyolc napon át kényeztettük egymást, lemezeket hallgattunk, és édességet ettünk."
„Sok olyan helyzetet láttam már a környezetemben, hogy csak azért marad együtt egy házaspár, mert a gyerek zsarolás eszköze. Ha egy gyerektelen pár együtt marad, azért van, mert szeretik egymást.”
„A férjem árnyékában élek – de nem bánom, mert ez az árnyék csodálatos!”
„Federiconak én vagyok a a szeretője, az anyja, a húga, a gyermeke, a barátja."
„Voltak gyerekes fellángolásaim, amikor beleszerettem valakibe, de ez csak múló szenvedély volt. Mindig Federico maradt az életem egyetlen nagy szerelme.”
A férji hűtlenkedésekről: „Az olasz feleségek állítólag mások, sokkal türelmesebbek, mint a többiek. Szó sincs róla. Nem az olasz feleségek mások, hanem az olasz férjek. És nincs más választásunk, tűrnünk kell. Úgyhogy én is inkább úgy teszek, mintha semmit sem vennék észre.”
„Az, hogy egy interjúban miként nyilatkozom, a hangulatomtól függ. Igazából nem ismerem magam, így nem tudom megmondani, igazából milyen vagyok.”
Mikor megkérdezték, mi a kedvenc szerepe, félig ironikusan, félig komolyan így felelt: „A feleség szerepe, aki esténként várja a férjét – azért a pillanatért mindent odaadnék!”
„Gyakran előfordul, hogy a riporterek butaságokat kérdeznek. És az is előfordul, hogy az olyan színésznők, mint én, ugyancsak buta válaszokat adnak.”
„Az én írásom nem szebb másokénál, mégis, jó érzés látni, hogy az én autogramomért állnak sorba.”
„Déli, latin a temperamentumom, emiatt sokan azt hiszik, dühös vagyok, pedig csak ilyen a vérmérsékletem.”
„Zavar, hogy állandóan bohócnak néznek. Pedig én nő vagyok!”
„Én egyre csak csábítani szeretnék, mint Jean Harlow, vagy Marilyn Monroe. Nem tetszettem magamnak az Országútonban: törpe termet, borzas haj, kerek arc... Egy korabeli punk voltam."
„Mikor elkezdtük forgatni az Országúton-t úgy gondoltam, hogy Fellini egy delnőt, egy dívát farag belőlem…aztán madárijesztőt csinált belőlem.”
„Természetesen én nem vagyok Cabiria, de mint temperamentum, mint személyiség, mint pszichológiai jelenség, sokban hasonlítunk. Ő a legkedvesebb szerepem.."
„Felosztottuk a feladatokat egymás között: Federico uralkodik a forgatáson, én otthon."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
