Charlie Chaplin: „Ő az a színésznő, akit mindenkinél jobban csodálok!”

Fellini: „Ha lenne olyan házassági szerződés, amit évről évre meg kéne újítani, minden évben újra feleségül venném Giuliettát. Soha nem csalódtam benne, nem hinném, hogy nála jobb feleséget találhattam volna."

Megkérdezték Fellinit, milyennek találja Masinát, mint színésznőt - így válaszolt: „Giulietta kitűnő.  Úgy gondolom, akkor is érdekelt volna színésznőként, ha nem volna a feleségem. A mimikája,  a kis kerek arca, amely képes kifejezni a boldogságot, vagy a szomorúságot olyan megrendítő egyszerűséggel.  Ennek a kis alaknak az érzékenysége, a finomsága végtelenül lenyűgöz engem. Mint színésznő, ő egy speciális típust képvisel, egy nagyon különleges ember."

Fellini: „Giulietta titokzatos teremtmény - elsősorban az - , aki a velem való kapcsolatában az ártatlanság, a tökéletes moralitás utáni emésztő vágyat képes kifejezni."

Fellini: „Soha nem értettem Giuliettát. Fogalmam sincs, mi lakik benne. A megismerkedésünk óta titokzatos, és kiszámíthatatlan."

Fellini: „Giuliettának két oldala van, egy fekete, és egy fehér. De átmenet nincs!"

Fellini: „Abban a pillanatban születtem, mikor megismertem Giuliettát. Mindig sorsszerűnek éreztem a találkozásunkat.”

Fellini: „Mikor először meghallottam a rádióban Giulietta hangját (Cicco és Pallina), úgy vonzott, mint a szirének éneke. A hangja egyszerre volt szenvedélyes, és sebezhető, érzéki, és gyöngéd. Először a hangjába szerettem bele."

Fellini: „Ha hitet kerestem, nem kellett máshoz fordulnom; Giuliettánál megtaláltam. Talán ezért nincs szükségem hivatalos vallásra. Giulietta foglalta el a helyét az életemben."

Fellini: „Giulietta különleges szeretettel veszi körül mindazokat, akiknek segítségre van szüksége, és főleg a gyerekeket. Talán éppen azért, mert nem lehetett gyerekünk.”

Fellini:„Számomra Giulietta a kulcs. Egy varázslatos kulcs. Amely feltárja a csodák birodalmát."

Fellini: „Mindig úgy gondoltam Giuliettára, mint egy kis verébre: olyan kicsi, törékeny, nincs felkészülve az élet megpróbáltatásaira - mégis, sok tekintetben erős, túléli a telet." 

Fellini: „Giulietta olyan színésznő, aki nekem született. Teljesen megfelel az ízlésemnek, az arca, a viselkedése, a kifejezései, a clown-os hanghordozása. Olyan színésznőnek tartom, akit egyedülálló tehetséggel áldott meg az Isten: rendkívüli közvetlenséggel tudja kifejezni egy bohóc csodálkozását, rémületét, kirobbanó vidámságát és komikus szomorúságát.”

Fellini: „Giulietta bohóc-színész, valódi női bohóc. Az én szememben ez nagy dicséret. A bohóctehetség a lehető legarisztokratikusabb adottság a színészmesterségben."
 

Fellini: „Giulietta számomra nem az olasz nőt, hanem az egyetemes nőt képviseli."

Fellini: „ A színésznő Giulietta egészen másmilyen akar lenni, mint amikor velem van. Berzenkedik a rendezésem ellen, hosszas ellenérzés után enged csak, mintha úgy érezné, valami sötét dolognak ad életet, ami benne rejlik, de ami ellen tiltakozik. Eleinte mindig utálja a szerepe szerinti ruháit is, a tekintetét, a maszkját. Ilyenkor az igyekvő, lelkes, együttműködésre kész Giulietta mellett felbukkan egy kézzel-lábbal tiltakozó Giulietta. Ez az utóbbi személyiség fejezi őt ki jobban, ebben sokkal giuliettább Giulietta.”

Fellini: „Amikor Giuliettával csináltattam próbafelvételeket az Országútonhoz, ő egy kicsit vonakodott a túl sok beavatkozásoktól. Ellenállása nagyon jellemző azokra a színésznőkre, akik mindig vagy Marilyn Monroe-k, vagy Bette Davisek szeretnének lenni. Rettentően ellenállt Gelsominának, és akárhányszor felvetettem vele Gelsomina katonás szabású, szakadozott köpenyét, mindig úgy próbálta leejteni, mintha legalább is nercstóla lenne.”

Bernardino Zapponi forgatókönyvíró észrevétele: „Giulietta ereje a rejtelmességében állt. Egy talányos nő, akit Federico mindhiába igyekezett megfejteni. Kiszámíthatatlan volt, minden látszólagos ok nélkül hirtelen megváltozott a hangulata, a viselkedése. Előbb még villogó fogsorral mosolygott, a következő pillanatban bezárkózott, az arca megfeszült, teljes közönyről árulkodott. Ki tudja, hova kalandoztak el a gondolatai, miért távolodott el, mi zajlott le benne? Leginkább megsértődött, amikor Federicio gonoszul azzal szórakozott, hogy felbosszantsa őt. Baráti körben gyakran bosszantották egymást, gyakran hangos szóváltásokkal."

Bradányi Iván író: „Masina olyan volt, mint Sarah Vaughan, az egyedülálló néger jazzénekesnő, aki a koloratúra magasságából az alt mélységébe tudott zuhanni az énekelt szöveg egy kéttagú szavának a határain belül. Masina trükkje az volt, hogy egyszerre tudott sírni és nevetni. Nála a kétségbeesés könnyein keresztül mindig átcsillant a remény mosolya. Az ilyen emberek örök túlélők, hiszen lelkük táptalaja a kifogyhatatlan optimizmus. Érdekes, hogy ilyen tulajdonságok mellett Giulietta mennyire gyakorlatias (is) tudott lenni.”

Bradányi Iván író: „Masina csoda volt. A csoda kritériuma, hogy csak egyszer fordulhat elő. Masinára nem volt érvényes ez a szabály, ő ismétlődő csoda volt. A film világának örök vesztesége, hogy olyan keveset forgatott. Ötven éven át volt Federico Fellini felesége, s mindössze négy filmjében játszott abszolút főszerepet. Sovány vigasz, hogy férjének minden filmjét ő inspirálta. Elsősorban azzal, hogy hagyta álmodozni.”

Bradányi Iván író: „Giulietta jó háziasszony volt, és imádta a társaságot.”

Arpa atya, Fellini gyóntatója: „Giulietta nemcsak a támasza volt Fellininek, hanem a lélegzetvétele is.”

Máté Judit riporter: „Aki személyes ismeretségbe kerül Giulietta Masinával, joggal érezheti, tiszta forráshoz jutott. Emberi és művészi nagysága csak szuperlatívuszokkal fejezhető ki, ettől azonban visszatartja az újságírót a színésznő mélységes szerénysége, és művészi alázata. Ha az embert a saját nagyságát szerényen, és természetesen viselő világhírességgel hozza össze a jó sorsa, úgy érezheti, a levegő is megváltozott körülötte, tisztábban, mélyebben lélegezhet. Giulietta Masina a tiszta forrás.”

Jancsó Miklós filmrendező: „Színésznő ideálom Giulietta Masina. Fantasztikus, szuggesztív!”

Tóth Orsi színésznő: „Lenyűgözve néztem az Országútont. Hibátlan munka. Giulietta Masina színészete hatalmas iskola, de a pálya iránt érzett szeretetét és alázatát nem  lehet ellesni. Csak csodálni."

Csákányi Eszter színésznő: „Giulietta Masina korunk egyik legkülönlegesebb színésznője volt. Csodálatos férje, Fellini - számomra a világ egyik legnagyobb filmrendezője - összesen öt-hat filmet forgatott vele. Tehát kiette Masinát, gyakorlatilag kikaparta, mindent kiszedett belőle, ami csak létezik, aztán harminc évig nem dolgozott vele, kivéve a Ginger és Fred-et. Nagyon édesek voltak benne Mastroiannival, de azt éreztem, hogy Fellini azt mondta, na, most már valamit neki is adni kell. Olyan kegyetlen dolog ez! Egy olyan férfival élsz, aki számodra és a filmművészet számára is hihetetlenül fontos, és összesen hat filmet csinálsz vele."

Rita Pavone popénekesnő: „Giulietta Masináról gyönyörű emlékeket őrzők. Az édesanyámat alakította a Ne ingereljétek a mamát c. filmben. Rendkívül sok biztató szót, segítséget kaptam tőle, mikor zöldfülű kezdő voltam. Csodálatos, egyszerű, emellett egyedülálló nő volt. Maga volt a gyöngédség, és művészi alázat.”

Georges Simenon író: „Valóságos ünnep volt számomra a Ginger és Fred. Giulietta lélegzetelállító volt benne. Mintha valamennyi Giuliettát egy alakban láttam volna."

Sandra Milo modell-színésznő: „Giulietta pont az ellentéte volt a  róla kialakult polgárnő képnek. Élénk, barátságos, nagyon intelligens, és a maga extrém módján vonzó nő volt – mindig udvarlókkal volt tele, emiatt nem tudtam sajnálni a férje félrelépései miatt.”
 

Sandra Milo: „Giulietta nagyon élvezte az életet minden értelemben, de a maga titokzatos módján. Egy példa: egy nap elhívott, megmutatta nekem hatalmas szobáját, és benne száz csillogó estélyi ruháját - Ali Baba barlangjára emlékeztetett. "De Giulietta, miért nem hordod őket?"- kérdeztem. "Federico nem szereti" - válaszolta. Ezzel azt akarom mondani, ő nem mondott le a szép dolgokról, de ez nem fért össze azzal, amit a férje elvárt, ezért alkalmazkodott. A nyilvánosság előtt egy középosztálybeli feleség látszatát kellett keltenie, így kívánta Fellini." 

Nino Rota nyilatkozta, mikor a házaspár kapcsolatát akarta befeketíteni az egyik  bulvárlap: „Évtizedek óta ismerem Giuliettát, és Federicot, és soha nem éreztem a kapcsolatukban semmi hamisságot. Nekik nem volt takargatni valójuk. Egyszerűen: szerették egymást."

Carla del Poggio színésznő, barátnő: „Giulietta istenien játszott, énekelt, táncolt. Sose értettem, hogy a pályája kezdetén, miért mellőzik annyira. Sokat bántották hazájában a szakmabeliek, és a kritikusok is. Nagyon sok szenvedést okoztak az áskálódásukkal a rendkívül érzékeny Giuliettának, akit egyébként is traumatizált a kisbabája elvesztése. Egy nehéz életű nő volt."

Carla del Poggio színésznő, barátnő: „Giulietta sosem tudta megemészteni, hogy külső adottságai alapján karakterszínésznő. Inkább hősnő, díva szeretett volna lenni.”

Charlotte Chandler írónő: „Giulietta barátságos volt, ugyanakkor félénk, és szégyenlős is. Férje társaságában általában hallgatott, a távollétében viszont sokat beszélt. Úgy hitte, Fellinit szívesebben hallgatják, mint őt.”

Anthony Quinn színész: „Csodálatos volt Giuliettával együtt játszani. Ő keltette életre az édes, elveszett kislányt, Gelsominát. Úgy véltem, óriási karrier vár rá. Bár nem készített annyi filmet, amennyit szerintem készíthetett volna, úgy hiszem, fantasztikus tehetség volt, és nagyszerűen dolgoztak együtt Fellinivel.”

Tullio Kezich író: „Giulietta mindig is élete szerepének tartotta Cabiriát, s a film forgatása heteken át tartó ünnepségként maradt meg az emlékezetében. Gelsomina szerepébe nehezen sikerült beleélnie magát, Cabiria viszont rögtön megtetszett neki. Gelsomina szorongással töltötte el, a naiv Cabiria ellenben akárhányszor földre sújtják, mindig megújult életerővel áll talpra, ami a nyitott természetű Giuliettát önmagára emlékezteti.”

Tullio Kezich író: „Giuliettának belül rengeteg arca volt, rengeteg karakter rejtőzött benne. Ezt csak az tudhatta, aki jól ismerte őt. Bármit el tudott játszani: legyen ez megszállottság, vagy váratlan, őrült szerep."

New York Times: „Masina a filmvilág örök lelence."

Jorge Grau rendező, barát: „Erősebb, mint aminek látszik. Ő nagyon érzékeny, és emellett intellektuális.  Tele volt lelkesedéssel, és önbizalommal."

Irina Bondarcsuk (30 éven át barátnője volt): „Giulietta szilárd, és független nő volt. Mikor először személyesen találkoztunk, nagyon meglepett szokatlan tekintete. Szeméből nevetés, tragédia, és öntudat sugárzott."

Tullio Kezich: „Giulietta nagyon élvezte az életet, talán Fellininél is jobban. Szerette a luxus autókat, a drága ruhákat, szerette a szép férfiakat, a táncot. Élvezte az ünnepeket. Örült, ha az emberek kifejezték az iránta való szeretetetüket."

Uomini Imprese (1994. 04. 02.): „A Világ kulturális történetében sok esetben megtörtént, amikor a nagy írók, művészek, zeneszerzők felesége erős pillére lett a férjüknek, miközben az árnyékéban éltek, saját egyéniségüket beolvasztva házastársuk kreatív személyiségébe. Giulietta Masina feloldódott zseniális férjében, Federico Felliniben, tegyük hozzá, egy óriási színésznő! Tudta, hogyan kell lenni őszinte barátjának, lelkes csodálójának, partizán kritikusának, nagyvonalú feleségének. Szeretett nevetni, táncolni, fecsegni. De emellett meg volt a ritka képessége, hogy csendben tudjon maradni, ha a férje úgy kívánta. Giulietta Masina tudta, hogy felfüggeszti egyetlen emberért az életét."

Zeffirelli mondta Masina halálakor: „A legnagyszerűbb nő volt, akivel valaha találkoztam. Egy angyal repült az ég felé!"

Monica Vitti: „Több volt, mint színésznő, mert egy utánozhatatlan egyéniség volt."

Mészáros Márta: „Filmrendező vagyok, csak időnként kirándulok a színházba, de a Cabiria megrendezése régi álmom. Amikor 1984-ben a Napló gyermekeimnek című filmért megkaptam a Zsűri Nagydíját, a díjat Giulietta Masina adta át. Természetesen láttam őt az Országútonban, a Cabiriában, szerettem, csodáltam. A díjkiosztó forgatagában azt hitte, színésznő vagyok. Amikor megtudta, hogy én rendeztem a filmet, mosolygott, örült: "Nahát! Egy nő! Rendező!" Emlékszem a nagy, csodálkozó szemeire. A filmet akkor még nem látta. De évek múlva kaptam egy képeslapot Pozsonyból. Masina ott forgatott, és egy moziban megnézte a Naplót. Vette a fáradtságot, és írt nekem, hogy Pozsonyban megnézte a filmet, és örül, hogy átadhatta a díjat. Ez az előadás számomra nem csak arról szól, hogy elmesélünk egy megható történetet, hanem arról is, hogy kifejezhetem tiszteletemet és csodálatomat a felejthetetlen Fellini-Masina házaspár előtt."

 

<